A hazugság egy ösztönös dolog. Egy átlagos ember 10 perc alatt háromszor hazudik, és ez csak egy átlag ember. Hazudni nem csak másoknak, hanem többnyire saját magunknak is napi rendszerességgel szoktunk. Csak nem vesszük észre saját hazugságainkat. Mert nem akarjuk észrevenni.
Az emberi közlés nem egész 30%-a történik verbális úton, a többi 70% non-verbális, azaz az arc, szem, fej, kéz, láb, tehát a test által. A verbális közlés 30%-ának további 7%-a maga a szöveg, a többi a hanghordozás, hangmagasság, hangsúlyok, hang tempó.
Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy van a kommunikációnak egy, a mondanivalótól független üzenettartalma, ami jóval több hitelesebb információval szolgál. Minden, a testben létrejött és a testen látszó mozdulatnak megvan a maga érzelmi jelentése. A testbeszéd értékes információkat hordoz, csak a jelentésüket kell tudni.
A jelek értelmezésének elsajátítása segíthet bennünket annak felismerésében, hogy a másik hazudik-e vagy sem, milyen az aktuális érzelmi állapota, vagy milyen céllal közeledik felénk. Aki eligazodik a testbeszéd terepén, nehezebben manipulálható.
Az arc-mimika elemzésével foglalkozó Paul Ekman amerikai pszichológus bebizonyította, hogy 7 fő érzelem van, amely az egész világon, nemzetiségtől, nemtől, kortól függetlenül ugyanazt az állapotot tükrözi: öröm, meglepetés, érdeklődés, harag, undor, szomorúság, félelem.
Amikor valakivel beszélünk vagy valakit hallgatunk, nemcsak a szavait figyeljük hanem az egész embert. Ha összhang van a szavak és a testbeszéd között, akkor az illető hitelesnek tűnik, ha nincs összhang, alakoskodónak.
A gyakorlott testbeszédolvasó számára minden mozdulat mesél valamit. Hogyan hazudunk egymásnak?
A testbeszédet kutató szakértők szerint, ha valaki felépít egy történetet, azaz hazudik, jobb oldalra tekint, ha pedig megpróbál visszaemlékezni, balra. Ezek annyira gyors és ösztönös cselekedetek, hogy elég nehéz tudatosan megváltoztatni. Így jobbra tekintő beszélgetőpartnered biztos, hogy épp egy alaposan megfontolt történeten munkálkodik!
Ha beszéd közben eltakarja kezével a szájat, miközben a hüvelykujj az arcához nyomódik, ez annak a jele, hogy agya tudat alatt megpróbálja visszatartani a hazug szavakat. Sokan köhintgetésekkel, kezük tördelésével, maguk elé nézéssel próbálják ezt a gesztust elfedni. Ha azonban akkor teszi valaki a kezét a szája elé, amikor beszélgetőpartnerét hallgatja, az annak a jele, hogy nem hiszi el azt, amit mondanak neki. A füllentő aggódik és bűnösnek érzi magát, gyakran megérinti a száját annak jeleként, hogy valami rossz csúszott ki rajta. A szájeltakarásos módszert kisgyermekeknél figyelhetjük meg a legkönnyebben, ha hazudnak, eltakarják szájukat kezükkel. A felnőtt már megpróbálja elfojtani ezt a gesztust: a kéz elindul a száj felé, de megtorpan és elterelődik, ilyenkor a hajába túr, megigazítja a ruháját, vagy hasonló pótcselekvéssel leplezi.
A hazudó fél kerüli a másik tekintetét, általában jobb irányba néz és lefele. Ez pedig a lelkiismeret-furdalás tipikus jele.
Aki rendszeresen füllent, tisztában van azzal, hogy a lesütött szem árulkodó, ezért egyenesen a szemedbe néz. De ezzel is elárulja magát, mivel hosszabban tartja a pillantást az igazmondónál: pislogni kezd, kiszárad a szeme, pupillája kitágul, dörzsöli a szemét; ezt a mozdulatot szintén a tudatalatti irányítja, azért, hogy ne kelljen látniuk szemtől szembe azt, akinek hazudnak. A hamis érzelem lassan tör a felszínre és hirtelen tűnik el, mert nehéz megtartani.
Ha nagyon gyakorlott a hazudozásban, akkor a szemedbe nézés idejét sem tartja ki feltűnően túl sokáig. Viszont amint leveszed róla a tekinteted, akkor fog jobbra lefele nézni, mert ekkor érzi azt, hogy lekerült róla a feszültség, és megkönnyebbül. Ha a szemed sarkából figyeled, még észreveheted.
Az emberek többsége máshogy beszél, mikor hazudik. Egyesek halkabban, mások hangosabban, gyorsabban, lassabban, magasabban vagy épp mélyebben beszélnek, mint általában.
Árulkodó, amikor beszélgetőpartnered sokszor nyúl az orrához, vagy az orrizmai összerándulnak. Egyáltalán nem vicc, tényleg megduzzad az orr a hazugság okozta stresszhelyzetben! Kutatók elemezték, hogy hazugság közben több vér áramlik az orrba, mely viszketést okoz és bizseregni kezd, ezért az illető sokszor piszkálja és vakarja az orrát. Az is előfordulhat, hogy füllentés közben igyekszik tudat alatt elterelni mások figyelmét a hazugságról, ezért babrálni kezdi például karkötőit, nyakláncát, hajához vagy arcához nyúl.
Aki notórius hazudozó, annak nagyon jó a memóriája. Ha gyakran elmesél valamit, mindig pontosan ugyanazt a sztorit fogod visszakapni, amit már hallottál tőle, mert előre gyártott panelekből építkezik. Ezzel szemben az igazmondó gyakran elfelejt részleteket. Füllentő ismerősöd láthatóan megkönnyebbül, ha témát váltasz, hiszen úgy érzi, megúszta a helyzetet.
Mivel leplezni szeretné a helyzetet, ezért túlreagálja. Teljes testével feléd fordul, a szemedbe néz és pislog, hunyorít, esetleg kitágul a pupillája. A túljátszott, tudatos testbeszéd gyanút kelt, mert természetellenes. A minden nap vagy gyakran hazudozó emberek általában eltúlzott reakcióikkal tudják elárulni magukat. Ilyenek a dühkitörések, ha valaki kételkedik a szavukban.
Hazugság esetén kevésbé szembeszökőek, a kéz egésze takart, illetve a tenyér ritkán látható. Észrevehető a túl sok kézmozdulat, amivel el akarják hitetni, hogy igazat állítanak.
Mivel a hazugság közben a bőr fiziológiai állapota megváltozhat, sok esetben több levegő kell, izzadunk, ezért az izzadság lefolyik a nyakhoz és ez viszkető érzést kelt, emiatt a hazudó úgy érzi, meg kell érintenie a nyaktáját a kellemetlen érzés mérséklésére. Erre a jelre is igaz persze az, ami a többire is: más szituációk (pl. düh, csalódás) is kiválthatják, sőt, flörtöléskor is gyakran érintjük meg a nyak, váll, kulcscsont környékét.
A szemöldök apró felvonása (különösebb ok nélkül), a száj szögletének apró rándulása, a pupilla apró beszűkülése.
Kéz a test mögött, ezt a gesztust már gyermekkorunkban is használtunk. Gyermekként, amikor hazudtunk mindig a testünk mögé tettük a kezünket. Ez felnőttként kicsit módosul. A felnőtt ember már nem hátra rakja a kezét, hanem zsebre dugja vagy mellkasa előtt összefonja. A kéz lehet a szánk előtt is. A kisgyerek, ha hazudik, akkor általában a szája elé teszi a kezét ezzel azt jelezve, hogy hoppá ezt nem szabadott volna kimondanom! Ez a gesztus kamaszkorban kicsit megváltozik. A kamaszok inkább a szájuk feletti részhez nyúlnak.
A hazudó fél szokatlan gesztusokat használ, vagy olyat cselekszik, ami egyáltalán nem vall rá.
Ütemesen rázza a lábát, egyik lábáról a másikra áll, bizonytalan.
Mindig és mindenre azonnal van magyarázata – legtöbbször anélkül, hogy kérdeznék. Akár tanút is megnevez, akivel együtt volt.
A füllentőknél könnyen megfigyelhető, hogy a testmozgásuk és az arckifejezésük időben eltolódik (pl. ha valaki felpattan ülő helyzetéből, de az arca csak egy-két másodperc múlva tükrözi a dühöt, meglepettséget).
A még tapasztalatlan hazudozók legtöbbször egy hirtelen mozdulattal; vállrándítással, kézlegyintéssel, szemlesütéssel árulják el magukat. A profik – akik már ismerik az előbbi hibákat, nagyon ügyelnek erre, ezért testtartásuk merev.
A hazudók nagy többsége hajlamos a túlzottan részletes beszámolásra, sokat és gyorsan beszélnek, mivel rendszerint előre felkészülnek erre, és mondanivalójukban rendszeresen használják a „higgy nekem!”, „komolyan mondom”, „komolyan gondolom”, „őszintén szólva”, „de tényleg!” szókapcsolatokat.
Ne feledjük el, hogy a hazugság legbiztosabb jele, ha nincs értelme annak, amit hallasz. A gyakori ellentmondásokból biztosra veheted, hogy csak kamuzik az illető.
Ha társad hirtelen izzadni kezd, gyorssá, felületessé válik légzése, előfordulhat, hogy épp az arcodba vágott egy hazugságot.
Sokszor már azt sem tudjuk megkülönböztetni, melyik nevetés valós és melyik nem. Nos, az árulkodó jelek a nevetőráncok lehetnek. Ha elpirul, akkor vagy ideges, vagy elszégyellte magát. Mindkettő utalhat hazugságra.
Akit átvágnak, megérzi, így tudat alatt védekezni kezd. Karjait összefonja a mellkasán, vagy a gyomránál, mintegy védőbástyát vonva maga elé, és általában borús, boldogtalan arckifejezés ül az arcára. Ez az úgynevezett defenzív gátlás.